Platinapillangó naplója

2010 nyár – Térddel előre a való világba…

A rehabilitációs szakigazgatási szervnél voltam felülvizsgálaton, mivel új a rendszer, tudnom kellett a munkavállalás előtt, hogy hány százalékos a munkaképesség csökkenésem. Új a hivatal, új a törvény, a szabályozás, a kasztok, minden. Az internetről alig tudtam valamit kinyomozni, hogy kiokosítsam magam, mi változott a régi rendszerhez képest. Már az kellemetlenséget okozott, hogy öt nap eltéréssel… Tovább »

2010 július – Forróság

Egyre forróbb nyári napok jöttek. Felhő sehol az égen, a hőmérséklet jóval 30 fok felett, perzselő meleg. Az emberek csak lézengtek az utcán, egy szál semmiben, nem sokat hagyva a képzelőerőnek. Az aszfalt okádta vissza a nap sugarait éjszakánként, mikor az utakat róttam magányosan. Hamar elmúlt a viszontlátás pozitív hatása. Újra erőre kaptak félelmeim, az… Tovább »

2010 június – Lezárni azt, aminek vége

2010 június Lassan egy hónap telt el szakításunk óta, és még mindig kutyául voltam. Napokat feküdtem végig, tétlenül, szótlanul. Hiányzott, rettenetesen, de megtiport büszkeségem nem engedte, hogy darabokra tört szívem visszahúzzon Hozzá. Hatalmas üresség tátongott a szívem és az agyam helyén. Bambán, bénán bámultam ki a fejemből. Ekkora szerencsétlent még nem hordott a hátán a föld!… Tovább »

2010 május – Adieu!

Zander nem tartott velem, ugyanis úgy állt a dolog, hogy eligazol a Paris Saint Germaintől, csak még azt nem tudta, hogy milyen irányba. Megkeresték Milánóból, de Amerikából is. Mérlegelnie kellett, a karrierje a fontos, hisz még nem olyan öreg, hogy leírják, vagy a pénz mellett teszi le a voksát és hanyatló ágba állítja pályafutását. Menedzsere… Tovább »

2010 március – Különös kampány

Éjszaka fel is avattam a legújabb szexi fehérnemű szerzeményem, azaz csak avattam volna, de azt mondta, fáj a feje és a másik oldalára fordult. Ezt nem a nők szokták kifogásként használni?! Jó, hát ha keményebbet szeretnél, megkapod. Sutba dobtam a szerényen szexi együttest, a piros-fekete pöttyös kis szettet és másnap elmentem bevásárolni. Tényleg régen jártam… Tovább »

2010 március – Szuper-Perfekt

Végre, újra minden tökéletes! Ki merem jelenteni, azaz jelentem alássan, zsírkirály az életem! Az újév minden egyes napja szuper-perfeckt! Félig-meddig eljegyeztek, azaz Zander velem képzeli el leélni élete hátralevő éveit, amiből még remélhetőleg jó sok lesz. A gyűrűt minden nap hordom, le se akarom venni soha, csak hab a tortán, hogy a gyémánt a nők… Tovább »

2009 karácsony – A csoda itt van köztünk!

A karácsonyig még hátralévő egy hétben végigjártuk a várost, minden szegletét megmutattam anyunak. Nemcsak a híres turista látványosságokkal örvendeztettem meg, hanem csak a helyiek által ismert, eldugott falatozókkal, kocsmákkal, galériákkal, boltocskákkal, bolhapiacokkal. Legtöbbször Gerard fuvarozott minket, mert a jófajta francia boroknak és likőröknek sosem tudtunk ellenállni. S mivel eléggé hideg volt az időjárás akkoriban, sokszor… Tovább »

2009 december – Karácsony felé

Rávettem magam, no és persze a kényszer, a munkakeresésre. A lábam is lassacskán javulni kezdett, a sok ápolás megtette a hatását, és a bezártságot is egyre nehezebben tűrtem. A csajoknak azért párszor már sikerült kicibálniuk hógolyózni vagy hóembert építeni a kertbe, a friss levegőre, utána mindig jobban éreztem magam, feltöltődtem. Kezdett visszatérni az életkedvem egy-egy… Tovább »

2009 november – Süllyedek…

Síri csönd követte a videót. Levegőt sem vett senki. Ijedten rezzentem össze, mikor élesen felsírt a csengő. Az állatorvos ért ide végre valahára. Míg megvizsgálta a sebesültet, Noaht az apja felcipelte a szobájába és a hangfoszlányok szerint alapos fejmosással osztotta ki. Dumb kapott nyugtatós és fájdalomcsillapítós injekciót, kenőcsöt a duzzanatokra és tablettát, ha később fájdalmai… Tovább »

2009 november – Dog SOS

Visszatérve francia otthonomba, jól esett volna egy kis pihenés, nyugalom. Csak leakartam menni alfába, de sajnos nem volt rá módom, sőt … “Nahát Léna, Te még itt?” – fogadott Kimberley az ajtóban, mikor visszaértem a reptérről. “Csak nem állást vállaltál nálunk komornyikként Kimberley?” – válaszoltam nyájasan. Ha harc, akkor legyen harc, bár erre vágytam legkevésbé…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!