Platinapillangó naplója

Lassan telt el a műtétig az idő, szinte tv-fejem lett, Brazíliában ébredtem, mexikóit ebédeltem és barátok közt vacsoráztam. Az időjárás romlása is húzta vissza jókedvemet, s lendületemet, de optimizmusom megmaradt. A kórházban Bohém tárt karokkal várt. „Na, holnap felnyitunk, kikapjuk a csavarokat, lightos gipsz, aztán irány haza.” – meghökkentem. “Milyen gipsz? Na ne szórakozzatok!” –… Tovább »

Elég unalmasan teltek a napjaim, sokszor messze elkalandoztak gondolataim. Rutinszerűen végeztem a tornagyakorlatokat vagy csak bámultam ki a fejemből a térdmozgató gépben, miközben az agyam már szárnyalt és világmegváltó teóriákat dolgozott ki. A rosszabb napokon, amikor minden küzdelmes és fájdalmasan nehéz volt, a mankó eldőlt, egy pohár víz kiesett a kezemből, majdnem felbuktam a küszöbön,… Tovább »

A műtét előtti hétvégén búcsú talit szerveztek nekem a csajok. Most először megbeszéltük Suhanccal, hogy hivatalosan is találkozunk. Végre nem buliban, nem hajnalban, hanem fényes nappal, józanul (legalábbis én már nem ihattam), a barátaim körében futunk össze. Nagyon készültem, fürdés, teljes borotválkozás, hajmosás, hajvasalás, az ötödik ruha összeállítás kiválasztása, egy órás sminkelés. Lufikkal, plüssállatokkal fogadtak… Tovább »

De mégis az lettem… Már hétfőn visszahallottam, hogy én mekkora egy céda vagyok, más pasival táncoltam, ittam, buliztam, pedig otthon kellene ülnöm szomorkodva. Igazatok van, kövezzetek meg, de azt legalább szemtől-szembe tegyétek! A hetem ilyen bevezető után, önmarcangolással telt, elég sokat sírtam, de mégis már a következő bulit szerveztem. Ez volt az a dolog, ami… Tovább »

Régebben, ha belevágtam valamibe, gőzerővel csináltam.  Nem túl régen ugye például minden erőmmel lábra álltam. Így volt ez most a lakásavató bulival is. Senkit sem felejtettem ki, a hozzám közel állók táborából. Előző napra beszéltem meg egy találkozót Boldi szüleivel. A történtek ellenére szoros maradt köztünk a kapocs, pár hetente találkoztunk, beszélgettünk, hiszen mindig is… Tovább »

Eltelt egy hét és én minden nap a temető bezárásig ültem a sírjánál. Nem szóltam hozzá, csak karoltam a keresztfát. Hideg volt és nyirkos az idő, néha hó szállingózott alá a ködben. Ha sokáig bámultam a szürke fátyolba, olybá tűnt, alakja lép belőle felém. De sose érte el kinyújtott kezem, az ábránd szétfoszlott. Anya főzött… Tovább »

Szóval így éldegéltünk mi, mint a borsó meg a héja, mikor is elhatároztuk, hogy ideje lenne elmenni nyaralni. Az új lábamat már egész profin használtam, felismertem korlátaimat és saját kis szabályrendszert építettem ki magamnak: nincs futás, ugrálás, guggolás, székre állás, létramászás, esés-kelés, jól meggondolni a lépcsőzést. Ennyi séta és annyi bicajozás, különben másnapra bedagad és… Tovább »

Hazaérve, kisvárosomban is folytattam az ingeráram terápiát, a gyógytornát előbb otthon, majd csoportosan a rendelőintézetben. Később kijártam a helyi fürdőre vízi gyógytornára, ahol csak velem foglalkoztak. Szépen lassan visszatért vízipocok énem, lubickoltam, evickéltem és egy idő után úsztam is a vízben. Hihetetlen, a szárazföldi bice-bóca, “miben sántikálsz?” egy kecses fóka, búvár és pingvin ötvözete! Persze… Tovább »